Manapság már nem kell számítógépes szakértőnek lenni ahhoz, hogy valaki hacker lehessen. Több mint harmincezer, hackeléssel foglalkozó webhelyet ismerünk, ahonnan bárki letöltheti az egyszerűen kezelhető, kattintásra működő programokat és parancsállományokat. Ezek a könnyen hozzáférhető hacker-eszközök az új visszaélések sokasága előtt tették szabaddá az utat.

Az első híres hackerek, Steve Wozniak, Bill Gates, Linus Torvalds és mások jól csengő neve fémjelzi a ma használt számítógépes eljárások és rendszerek sokaságát. Ezek a korai hackerek valamennyien a technika szerelmesei voltak, és ellenállhatatlan vágyat éreztek aziránt, hogy megismerjék, hogyan is működik mindaz. Céljuk az volt, hogy többre és másra is használhassák a programokat, mint amire azokat eredetileg tervezték. Annak idején még korántsem volt negatív mellékzöngéje a „hacker” szónak. Az eredeti hacker-erkölcs, amely az egyszerű kíváncsiságból és a feladatok megoldásának vágyából eredt, ma már nem létezik.

A korai és a mai hackerek célja össze sem hasonlítható. Úgy tűnik, hogy az újfajta hackereket nem a kíváncsiság vagy a tudásszomj mozgatja, ahogy az régen volt. Helyette többségüket a pénzsóvárság, a hatalomvágy, a bosszú és más efféle rossz szándék hajtja. A hackelést játéknak vagy sportnak tekintik és hozzá az internetről könnyen beszerezhető eszközöket használják.

A biztonság mai helyzete

A támadások gyakorisága jelenleg meghaladja az internet növekedését. Ez azt jelenti, hogy az internet növekedésén kívül még valami ösztönzi a támadások számának növekedését. Néhány tény, amiről tudnunk kell:

• Az operációs rendszerek és a programok sosem lesznek biztonságosak. Naponta bukkannak fel környezetünkben az újabb és újabb gyenge pontok. Ha egyszer sikerülne is biztonságossá tennünk egy operációs rendszert, újabbak jönnek, újabb gyenge pontokkal – a telefonokban, a vezeték nélküli eszközökben és a hálózati berendezésekben.
• A hálózat határa eltűnőben van. Régente az adatbiztonsági tolvajnyelv ismerte a „megbízható” és a „megbízhatatlan” hálózat fogalmát. A belső hálózatunk a legjobb esetben is csak „félig megbízhatónak” nevezhető. Példának okáért egy ötvenezer hálózatba kapcsolt számítógépet üzemeltető cégnél több ezer olyan felhasználó lehet, aki ADSL-kapcsolaton keresztül, otthonról kapcsolódik a rendszerhez. Ezeknek az alkalmazottaknak az egész környezete a cég hálózatának részévé válik. Az alkalmazottaknak a cég tényleges helyén kívülről, a lakásából, egy másik munkahelyről vagy egy szállodából történő bekapcsolódásakor újabb sebezhető pontok tárulnak fel.
• A hálózat és a hely biztonsága. Ha nem is tudnak könnyedén áthatolni a tűzfalon, a modemen vagy a webszerveren, még mindig besétálhatnak a recepciósra mosolyogva a főbejáraton, besurranhatnak valaki mögött egy beléptetőkártyával védett területre, leülhetnek egy üresen maradt munkahelyre, valakinek a védtelen számítógépe elé.
• Az alkalmazottak sohasem tartják be a biztonsági szabályzatot és nincs veszélyérzetük. Teljesen mindegy, hogy mennyit képezzük az alkalmazottakat. Ha az alkalmazottaink fittyet hánynak az e-mail-csatolmányok megnyitásának veszélyeit taglaló figyelmeztetésekre, hogyan is lehetne megtanítani őket az otthoni számítógépükön alkalmazandó tűzfal és behatolásérzékelő rendszer helyes beállítására?
• A vezetésnek minden eddiginél nagyobb a felelőssége. Mindennek tetejébe a biztonsági felelősöket folyton a hálózat nagyobb hozzáférhetőségéért nyaggatják.

A legtöbb támadás kivédésére szolgáló, bevált módszerek

Van néhány olyan általános biztonsági intézkedés, amit biztosan megtehetünk:

• Használjunk hetedik rétegbeli, teljes felügyeletet biztosító tűzfalat!
• A víruselhárítás frissítése legyen önműködő az átjáróknál, a szervereken és a felhasználók gépein!
• Valamennyi rendszer és alkalmazás legyen mindig frissítve!
• A hackerek rendszerint az ismert biztonsági lyukakon keresztül hatolnak be egy webhelyre. Legyen ezért valamennyi szerver és alkalmazás naprakész hibajavítással ellátva!
• Kapcsoljuk ki a szükségtelen hálózati szolgáltatásokat!
• Távolítsuk el a szükségtelen programokat!
• Vizsgáljuk át a hálózatot a közismert hátsó ajtós alkalmazások ellen!.Használjunk behatolásérzékelő rendszereket, vizsgáljuk a sérülékenységet és használjunk víruselhárítást!

A gyenge pontok kihasználása

A napjainkban tapasztalható, gyenge pontokat kihasználó hackertevékenységnek sok formája ismeretes. Néhány mindennapos hackertevékenység:

• Webhelyrongálás – A webhelyek megrongálásának azt nevezzük, amikor a hacker betör egy webszerverbe és a webhelyet az induló oldal megváltoztatásával vagy lecserélésével úgy csúfítja el, hogy az ország-világ számára látható. A webhelyrongálás az informatikai vandalizmus legelterjedtebb formája. Nagyon egyszerűen el lehet követni, nem kell más hozzá, mint egy, az internetről letöltött, a megfelelő ismert gyenge pontot kihasználó céleszköz.
• Hitelkártya-információlopás – A hitelkártya-információkat ugyanannak a céleszközöknek a segítségével lehet ellopni, mint amelyek a webhelyek elcsúfításakor használatosak. Ha a hacker hozzáférést szerzett a hálózathoz, át tudja vizsgálni az adatbázisokat, hogy értékes információkat találjon, például a vevők hitelkártyaadatait tartalmazó állományokat. A hacker az őt érdeklő bármelyik állományt le tudja tölteni a saját gépére.
• A szerveroldali parancsállományokkal való visszaélés – A szerveroldali parancsállományok a webszerverek és a felhasználók közötti, kétoldalú kommunikációt teszik lehetővé. A dinamikus weblapok létrehozására használt szerveroldali parancsállományok használata a webszerverek sebezhetőségének egyik közös forrása. A szerveroldali parancsállományokkal való visszaélésen keresztül történő webszerverrombolásnak három fő módja van:

1. Parancsok végrehajtása a webszerveren

2. Rendszerfájlok kiolvasása a webszerveren keresztül

3. Állományok módosítása a webszerveren

• A köztestár-túlcsordulások kiaknázása – Egy hacker, hogy egy sebezhető programmal több adatot ír egy közbenső tárba, mint amennyi hely erre a célra fenn van tartva, az áldozat rendszerén végrehajtott tetszőleges paranccsal képes távolról összeomlasztani egy programot vagy módosítani a veremstruktúrában levő más elemeket. A hacker az eredeti programkódot újjal felülírva átveheti a vezérlést. A fentebb említett, bevált védelmi módszereken kívül másik lényeges módja a védettség megőrzésének az, hogy az összes, nem feltétlenül szükséges, kiváltságos (setuid vagy setgid) programot eltávolítjuk a rendszerből.
• Névszervertámadások (DNS) – A DNS az a protokoll, amely lefordítja a webcímet (pl. www.symantec.com) IP-címre. A programozási és tervezési hiányosságokon keresztül a hackerek hamis adatokkal károsíthatják a névszerverek használta információkat, és ezzel máshová irányíthatják a felhasználókat.
• Szolgáltatásmegtagadtató (DoS) támadás – A szolgáltatás megtagadása azt jelenti, hogy valakit vagy valamit megakadályoznak a kívánt feladat vagy művelet végrehajtásában. A szolgáltatásmegtagadtató támadások általános módszerei:

1. A sávszélesség elfogyasztása – a hálózat adatokkal való elárasztása

2. Forrásínség előidézése – a rendszer erőforrásainak kimerítése

3. Programozási hiányosságok – köztestár-túlcsordulás kihasználása

4. Útválasztás és névszerver megtámadása – a névszerver táblázatainak módosítása annak érdekében, hogy más IP-címre mutassanak

• Elosztott szolgáltatásmegtagadtató támadás (DDoS) – Ennél a támadásfajtánál sok eltérített számítógépen keresztül, csomagok vagy adatlekérések özönével indul meg a cél elárasztása, így a megtámadott rendszer felhasználói a túlterhelésből adódóan elutasításra kerülnek. A támadóeszközök automatizáltságának foka azt is lehetővé teszi, hogy egyetlen hacker rendszerek tízezreire telepítse fel az eszközeit és azokat támadásra használja.
• Rosszakaratú programkód használata – A vírusok, a férgek és a nagy romboló képességű, összetett károkozók terjesztésére a hackerek különféle rosszakaratú programkódot használnak. Külön cikkben foglalkozunk az összetett fenyegetésekkel. Új eszközök alkalmazása a felügyelet megszerzésére Mint már említettük, számos eszköz létezik, amelyek a hackereket segítik a támadásoknál. Két elterjedten alkalmazott eszközt ismertetünk.
• Rendszergazdai készlet – A rendszergazdai készlet segítségével a hacker rendszergazdai szintű hozzáféréshez juthat egy számítógépen vagy hálózaton. Rendszergazdai készletek sokféle operációs rendszerre léteznek. Az általuk végrehajtott behatolások nagyon nehezen észlelhetőek. Ha a hacker akár egy jelszó megfejtésével, akár egy ismert gyenge pont kihasználásával felhasználói hozzáférést szerez, feltelepíti a rendszergazdai készletet, amellyel felhasználóazonosító- és jelszópárokat gyűjt, amelyek révén utat talál a rendszerbe.
• SubSeven – A SubSeven egy önmagát telepítő hátsóajtóprogram. Jól konfigurálható és több módon történő fertőzésre, illetve üzenésre lehet beállítani.